5.25" retro
A King’s Quest 5 és Larry 5 diskek boot sectoraiban egy kis bonus
... és még néhány aranyos
Néhány okosság 1993-ból. Games Center, megvan?
A CoV Games Center üzenete. Most az istennek se találom melyik számban volt a katalógus, de tényleg oda volt írva hogy Hercules.
prince of persia c64
- better music (the current one is just like the noise channel of a Plus/4)
- disk version with optional fastloader (64hdd doesn’t support them)
- faster screen switch just like in the Plus/4 version
[ link ]
bbs goodness
Oh well that JS-tainted effort did not amount to much. Let’s try it on OS/2. Wait, what?.. It installs straightforwardly? (albeit slowly, see problem description below) Needs some hacking, but not at all comparable to the jackassery of dealing with UNIX incompatibilities? (one of the reasons why I’m abandoning this cesspool) And it even feels cool to create??
Yes.
That’s how life was before 2000 (okay, [windows]’95 era or whatever, I’m rounding up).
There are some difficulties with a nasty “hard drive” I/O bottleneck which I’m attributing to qemu. This wouldn’t have happened if the only 486 notebook with working PCMCIA slot (remember: virtual modems over TCP/23) wouldn’t have severe POST problems lately. Or if I had my old pre-2000 PC gear currently stashed away some 300km away. VMODEM sometimes messes up one of the ports, no idea why (yet).
I digress: the BBS is up (telnet://bbs.gabucino.be - use SyncTerm or at least “toggle crlf” in telnet), and I can up/download QWK packets for my favorite mailer: “Terminate!”, therefore accomplishing 50% of my goal. Yes, I have other stuff in mind too...
synchronet hell
FreeBSD/amd64: will not compile because some callbacks were renamed in libmozjs, and sbbs code isn’t easily fixable.
FreeBSD/i386: compiles, because the libmozjs libs are factory-supplied by sbbs. Too bad I can’t use this one. Also, the case sensitive filesystem is an endless pain in my ass.
OS/X Tiger: will not compile, the environment is still stuck in the Panther era or is just incompatible with my Xcode version. Inconceivable.
OS/X Snow Leopard: will not compile, Firefox.app doesn’t even contain libmozjs.dylib and I’m already damn too pissed to continue.
IT after 2000 is a disgusting piece of fuck.
[ part #2: OS/2 ]
lords of midnight
Ye. És tudom, hogy pont én, aki a száz százalékos autentikus retro híve vagyok, pont én használtam emulátort a real-iron helyett - na ennek két oka van. Az egyik, hogy így meg lehet dobni az amúgy döglött lajhár sebességgel vánszorgó képernyőkirajzolást, a másik pedig, hogy így egyszerűbb volt közben a térképezés, tudniillik elég kényelmetlen egy C=128-at és egy notebookot egyszerre ölben tartani. Kipróbáltam. A legjobb lett volna ha nálam van a CoV#19-em, és tudok a papír alapú térképen bábukat tologatni.
A stratégia egyébként pofonegyszerű volt: a Mountains of Ithiril-től délre és keletre az összes lordot betoborzása, majd Xajorkith-be küldése (aki nem fér be, azt egy mezővel délebbre). Dreams és Lothoril lordjai Gloom-nál teleltek addig, zavartalanul.
A játék végén a várost védő 15 lordnak összesen 11315 katonája, és 10040 lovasa volt. Úgy a negyven-valahanyadik napon meguntam a várfalon szétplaccsanó Doomdark katonákat nézni, és Morkinnal kelet-északkelet felé kerülve (nem mintha jött volna még sereg) elsétáltam a Tower of Doom-hoz, és a már egy hete ott rejtőzködő Lorgrim segítségével pontot tettem I. Doomdark uralkodásának végére.
Mike Singleton: hats off!
vérfürdő az iddqd-n
Pl. QTpie (azóta
“pászeg mi ez a nagy moderaverseny? már a második hozzászólás tűnik el, amire reagálni akarok. gyerekek, ha nem akarjátok, hogy írjanak ide az emberek, akkor nem kell engedélyezni a kommentelést”
"Az egesz blog elment mostanaban ebbe a bulvar-iranyba, kb pont, mint az Appleblog - ez valami uj vonal az Indexnel?"
“Jaja, kissé mintha zuhant volna a szint. Én elhiszem, hogy a T szerkesztők zsenge ifjúkora volt a PC Guru meg minden, de biztosan annyira érdekes és szép ezt az évekkel ezelőtti szart kavargatni?”
“No, akkor ez a blog is kikerül az olvasottak köréből.”
Fun! :)
scanner for commodore 64
Reprezent: A’rpi, LGB, Gabucino, és Pontscho / fresh!mindworkz
[ video 1 ]
[ video 2 ]
[ video 3 ]
[ video 4 ]
[ video 5 ]
[ video 6 ]
[ video 7 ]
[ video 8 ]
[ video 9 ]
[ video a ]
[ video all-in-one youtube-kvaliti ]
2011.07.30 :: The scanner made his/her/its appearance at Árok Party #13 in Hungary, as the sole contender of the Wild compo. We couldn’t convert it to the Plus/4 because it doesn’t have analogue pins on the joy port, and Arpi’s ADC board was still unfinished in 1991-92.
[ árok video 1 ]
Re: 386bsd
Anyways, I’d like to clarify: the floating point exception is a byproduct of running on a Pentium. It runs and works fine on the 80386 (386BSD has FPU emulation code from Linus).
386bsd release 0.1
A minap a virtuallyfun nevű primitív qemu-promóciós blogot olvasgatva leltem rá a 386BSD-ről szóló rövid bejegyzésre, és alkoholtól poshadt agyam azonnal párhuzamot vont eme remek operációs rendszer, és a sarokban megbúvó 386SX laptopom között. A nevezett hardverhez járó PhoenixBIOS sajnos nem tud semmilyen CF kártyát megbízhatóan kezelni (szaknyelven: lefagy a faszba), ezért hiába építettem az akkumulátorába AA elem foglalatokat a könnyű cserélhetőség végett, a “sexy&refurbished” státuszt sajnos eleddig nem tudta elnyerni.
További nehezítés, hogy mindössze 1Mb memóriát tartalmaz, amit a multiuser+multitask UNIX rendszerek nem nagyon kultiválnak. Nem kis meglepetésemre azonban a 386BSD ezen a hardveren is el tud indulni! (voltaképp ebből jöttem rá, hogy “csak” BIOS-szintű inkompatibilitás van itt a CF kártyákkal)
A következő kellemes meglepetés pedig az volt, hogy a 386BSD zokszó nélkül kezeli a 64Mb-os CF kártyát amivel ez alkalomra megkínáltam a gép testét, yeah! A borgőzös jókedv féktelen áradásának azonban (thanx wolverine-nek a meggyborért) az install közben szó nélkül elfogyó memória vetett véget (egyébként ez vélhetően a disk cache miatt történik, mivel kisebb méretű partícióra installálva ez végig szokott menni). Fél napnyi kísérletezés után kiderült, hogy nem kell swapon paranccsal varázsolgatni, elég létrehozni az install lemezen egy /dev/wd0b blokkeszközt (b=swap, ugye), amelyre a kernel a boot során azonnal rátelepszik (user-friendly!), így már az install folyamat is végezni tud, ez a kernel és a bootloader install miatt fontos. Miután ez megvolt, átdobtam a kártyát egy NetBSD/alpha gépbe (134lx) elkerülendő, hogy a cpio extract közben még vagy tíz floppyt is kelljen cserélgetnem.
Alapvetően ennyi: a 386BSD teljesen jól elműködget egy 1Mb-os 386SX gépen, bár az 16450-es UART-ot baromira nem kell erőltetni: ICMP echo-nál bonyolultabb kommunikáció során (úgy mint telnet) erősen hajlamos pár tonna “com0: silo overflow” üzenet kíséretében magába zuhanni. Emiatt végül az OS-t egy nálánál 4 évvel fiatalabb architektúrájú gépbe inzertáltam bele (egy Compaq Pentium MMX notebook), FIFO-val megtámogatott UART rulez. Egy érdekes 586-os side effect:choam # ps u
USER PID %CPU %MEM VSZ RSS TT STAT STARTED TIME COMMAND
Floating exception
Ilyen volt tehát az Intel-es BSD, még mielőtt a NetBSD nevű instabil trágya fork létrejött volna belőle.
[ followup: Re: 386bsd - reply to neozeed ]
meanwhile, 15 years ago
Ez mondjuk annyira nem jött be :(
FX!32
Az install során egyetlen showstopper akad: a partícionálás... Minden létező dokumentáció marhaságot ír e kérdésben (az install pedig ki fog lépni), tehát íme az Egy Igaz Út:
- az AlphaBIOS (aka ARC) felületén létre kell hozni egyetlen egy darab 6-10Mb-os partíciót (System partition), a lemez többi része legyen free! Valószínűleg a CD-n található arcinst.exe is megfelel e célra (többre nem, mert egy bugos szar), de minek.
- ugyanott rögtön ezzel a lendülettel meg is kell formázni FAT-ra (Standard Format)
- sör
A boot partíció (ami már lehet NTFS) létrehozását már az installerből kell elvégezni. Ja igen, az MS mintha fordítva nevezte volna el a system-boot partíciópárost, meh.
És akkor jöjjön a lényeg:
a dragon age 2 nevű borzalomra
King’s Quest 3 anno...
És most.
Személyesen engem ezekhez túl sok élmény nem köt, mivel a sorozatból csak a harmadik, negyedik és ötödik részeket tudtam anno megszerezni, és ezek is többnyire nélkülözték a Space Quest, Larry, és Hero Quest (aka: Quest for Glory) sorozatok jellegzetes nyelvi és képi humorát, mely igen erősen hozzájárult a Sierra-függőség kialakulásához. A helyzetet nem javította, hogy a KQ3-ban a végigjátszáshoz szükséges potion-ök receptjét az eredeti játékhoz adott manual-ból kellett volna kiolvasni, ha jól tudom (arról nincs információm, hogy a fenti remake-ben ez hogy van megoldva, mert még nem kezdtem el a játékot). Ha már említettem a QFG-t, nos, annak második részéből is elérhető egy AGD-féle verzió, és ezzel teljessé vált az egész saga “VGA-sítása”.
A fenti, egyébként igen remek minőségű játékok Windows és MacOS X verzióban is (!) elérhetőek, teljesen ingyenesek (!), támogatást pedig ki lehet fejezni a saját adventure játékuk, az Al Emmo: The Lost Dutchman’s Mine megvásárlásával.
idols
Bár felvázoltam néhány negatív forgatókönyvet is, például ha CoVboy esetleg úgy nyitna, hogy “mennyémáhaggyámáminek”, mely esetben nyilvánvalóan egy pszichiátriai intézet falai között kellett volna leélnem hátralevő életemet nyáladzó zombiként (jól hangzik, de kösz nem), végül viszont a bombádzó-dzsekis, “nem vágyom arra, hogy famous legyek” CoVboy tökéletesen olyan volt, mint amilyennek gyerekkorom óta képzeltem: keményen őszinte, ugyanakkor barátságos ember, aki a kocsma egyik sötét sarkában 4-5 korsó sör és egy cigi fölött harsányan nevetve és heveny karmozdulatok kíséretében igyekszik a körülötte legyeskedő, áhítatos tekintettel gyülekező nagyra nőtt gyerekeket elhessegetni. Természetesen megkértem hogy írjon bele az első CoV-ba amit anno szereztem (#11), és amit a - pontosan 20 éve - szőnyegszerkesztőbe vetett sorai fölé írt, stílszerűen: (Még ezt a marhaságot! - CoVboy) az tökéletesen kifejezte az évtizedes folytonosságot amit a kerekasztal beszélgetés közben is folyamatosan sulykolt asztaltársaiba és belénk nézőkbe: ő akkor is (és azóta is) csak azt csinálta - önmagáért! - amit szeretett, akinek tetszett annak egészségére, egyebek tekintetében pedig oszoljanak kérem, és holasöröm. Autentikus!
Jeroen Tel, a Myth és Supremacy zenéinek halhatatlan készítője pedig veszett jó giget nyomott, és kérésemre kisebb költeményt rittyentett a C=128-amra (mármint én csak szignót mondtam, de megkérdezte írhat-e többet. Naná, jóhogy!).
Update#1: egy újabb beszámoló e jeles eseményről, képekkel (bombahír).
Update#2: felettébb szórakoztató CoVboy-komment az iddqd blogon. Also known as “remek trolling”.
vasárnapi commodore 128 compo
Tegnap az történt, hogy végre szétszedtem az évek óta HDD hiba miatt alig-alig bootoló 386SX/33 notebookomat. Lévén egy árva felesleges 200-300 megás ősrégi 2.5" HDD-m sincs a zörgő-kerregő Conner CP2088 helyére, így a 2010-es elvárásoknak teljesen megfelelő floppyról bootolás maradt az egyetlen lehetőség. Egyébként a mai telebaszott OS-ek felhasználói elsírnák magukat ha meglátnák mennyi minden fér fel egy 1.44-es floppy-ra pkzip és 1mb ramdisk segítségével: Norton Speed Disk & Disk Doctor, Volkov Commander, Visual Player, dasboot.mod, és még a felénél se járunk... Ma meg végre leesett a papírtantusz: van nekem még tavalyról két kábelem: XA1541 és XE1541! Alulműveltek kedvéért (ez a látogatók 99%-át fedi) ez két kábeltipus, amik különböző célokra használhatóak: összekötni egy Commodore 1541-es meghajtót egy PC-vel, illetőleg egy Commodore gépet PC-vel. Lévén működő 1541-em azóta nincs, mióta az első (és utolsó) példányomat a C16-osommal együtt eladtam néhány eonnal ezelőtt, maradt a jóval szexibb C=128 vs PC connection opció, yay!Nüansznyi apróság csupán, hogy manapság (főleg a Mac világban) floppy-t kezelni már kuriózum, de ez nem akadály: itt porosodik egy AlphaServer 4000, floppy meghajtóval és NetBSD-vel! A megfogalmazodó "mi ez a rengeteg szar arrafelé" kérdésekre egy vállrándítással tudok válaszolni - errefelé nem nagyon hallottunk a monokultúrális gépparkról.
Ööö, nade mit is lehet még erre mondani? Semmit. Az összeállítás működik (leszámítva persze a fastloadereket), teljesen jól, mint ahogyan a DOS-os érából származó programok nagy része szokott. Íme, kép:
C=128 vs 386sx vs 3.5 floppy. Some real nasty shit.
(nem, a rubintrékás szarokat nem én használom. Tényleg.) :]
két ritkaság
Plunkett & Macleane illetve The Black Hole.
A '81 körül születettek emlékezhetnek az 1979-ben készült "Fekete Lyuk" című filmre, már csak azért is mert a magyar királyi televízióban is levetítették szinkronizált változatban, és ez még természetesen az a korszak volt amikor a magyar szinkronstúdiók igencsak hallgatható munkát végeztek (egészen a '90-es évek végéig), sőt helyenként a magyar változat itt-ott jobb lett mint az eredeti. Ha valaki hallotta például az Aliens (Bolygóneve...) régi és új szinkronját, az tudja miről beszélek. Nos, a The Black Hole 18 évvel előzte meg az Event Horizon-t, de a hangulat arányaiban ugyanazt tudta hozni. Gyerekfejjel elég mélyen lehetett rettegni a fekete lyuk felett egymásnak feszülő felderítőcsapat, illetve az őrült(?) tudós Reinhardt, illetve a gyilkos robot Maximillian küzdelmein, az sokszori újranézést pedig rongyosra használt VHS szalagok bánták. Sci-fi filmekből egyébként azóta elfelejtettek jókat csinálni, úgyhogy ez az alkotás szintén a mai szemmel is nézhetőek közé tartozik (tökéletesen jelzi ezt a nyomorék IMDB 5.5-ös pontszáma is), érthetetlen, hogy a Walt Disney Productions hogyan tudott ilyen jó filmet készíteni.
A Plunkett & Macleane már mai gyerek, hiszen csak 10 éves. Alapvetően itt nem is a filmmel kezdődött számomra a történet, hanem Craig Anderson hihetetlen filmzenéjével, amit először egy második világháborús music videóban (szerintem valójában ehhez készítette Mr. Anderson), majd a Silent Hunter 3/GWX főcimeként hallottam, és mindannyiszor letettem tőle a hajam, letettem az arcom, az egészre ráültem és csak annyit tudtam gügyögni, hogy ezt.. ezt most így hogy?.. Nagy szerencse egyébként, hogy viszonylag kevesen ismerik, így nem kurvult el (azaz nincs a fél jútúb alatt mint zenei aláfestés).
... és egyébként a film is igazán remek.
béremelés
DEC
DEC Multia
... Tovább ...
Lószar van itt, ez az egész már kurvára undorító. Valahol útközben az egész számítástechnika elvesztette az eszenciáját, tudományból, vagy hobbiból egy mindennapos eszközzé vált - önmagában hordozott élvezeti értéke immár nulla. Jó meg szép egy ilyen iBook, de sokkal idegenebb mint egy bézs színű XT-s ház aminek az oldalát végigsímítva egy nagy vörös kapcsolót átkattintva (TAK hangeffekt!) futurisztikus hangok kíséretében elindítom a 12 Mhz-es 286-ost. Ma már nincs az a dilemma, hogy a 20 Mb-os harddiskre vajon a Monkey Island 1-et, vagy a használhatatlan-de-jó-játék Windowst másoljam fel floppyról. Nincsenek többé CGA emulátorhoz hasonló programok. Nem ír senki olyan lemezujságot, aminél ki kell választani hogy az 50 videokártya közül melyik áll a legközelebb az enyémhez (és ez már persze óriási ugrás években is, VGA! "Szabvány"!). Már nem 437-es (CWI) kódlappal írnak magyar szöveget, valami homebrew ékezetesítő programmal (a csúcs iconv bele is döglik az ilyenekbe, mert a marha képtelen ISO 8859-2-nek megfelelő karaktereket találni). DISPLAY.SYS? EGA.CPI? MODE.EXE? Ugyan. Ezek az MS szarok mind a konvencionális memóriába ömlenek bele, fúj gusztustalan teszedle!
Egyáltalán, amilyen ütemben felgyorsult a kommunikáció, olyan mértékben ömlött bele a fos. A net legnagyobb része olvashatatlan és értékelhetetlen. A kommunikáció már nem a hozzáértő, egyes emberek vagy csoportok közötti szinte kézzelfoghatóan közeli és bennsőséges fórúma, hanem maga a világ e térbe vetülő mételyes árnyéka.
Senki sem a 14.4-es modemek "összefütyülését" (nevezzük most népies nevén a handshakinget) érti ma már a hálózathoz csatlakozáson, és már régen nem művészi ANSI grafikák és animációk között válogatunk a menüpontok, vagy a 8.3 hosszúságú filenevek között (érdekes, ez mindenre elég volt). A FIDOnet már akkor a végét járta, amikor végre megszerezhettem az első modememet a 386-os gépembe (igen, végre saját Doom gép - oh, a régi doompartik - de persze csak alacsony felbontásban!). Igen, mint akkoriban minden mást, így a BBS-ek világát is egy korszakkal később kezdhettem megismerni (de persze végül az Electric Ladyland BBS segítségével én is point lehettem); mindig mindenből egy generációval kisebb volt nekem, mint az elfogadott minimum, de ez a soros és párhuzamos portos copypartyk (FastLynx!) lassú és kényelmes világában a feelinget tekintve egyáltalán nem számított.
Ma viszont gyerekek, ma fasz van.
FPS
De ezt már megszoktam.
Amellett, hogy a jó kis nácis WW2 environment helyett szar, semmitmondó specops-terrorist felállást írtak bele (pfej), a legdurvább mégis az ahogy a kis linux'erek gecire örülnek hogy végre egy használható játék is készült a szaros OS-ükre, és efelett érzett örömükben belerakják a nevükbe hogy "gentoo" vagy "debian". Hát bazmeg ettől tényleg hülyét kapok, nem is játszok azóta vele.
Apropó, mondjatok egy FPS-t amiben a Wehrmacht színeiben lehet harcolni. Oroszok, amcsik, angolok undorítóak.
game: carrier command
Carrier Command
Erre ki emlekszik? Egy (PC-n) 184 kilobyte-os jatek ez, amiben egy igen kiterjedt 3D-s szigetvilag meghoditasa a cel. A meghoditott szigeteket tobbfele funkcionalitassal lehet felruhazni amikre mar nem nagyon emlekszek de volt resource meg defense is. A megepitendo objektumok a hoditas utan szepen epulgettek fel, lehetett latni ahogy a wireframe keszul, szep. Az egesz cucc egy 80286-on Hercules kartyaval valami elkepesztoen szepen futott, holott a stuff egyszerre vezerelte realtime a kovetkezoket:
- gep es jatekos altal iranyitott manta repulogepek a levegoben
- ugyanez a keteltu walrus tankokra
- maga a ket anyahajo navigacioja, a vedelmi drone-jai, fedelzeti agyu, fegyverzet kezelese
- a szigetek mikrogazdasaga
- a resource szigetekrol indulo utanpotlas managelese
- autopilot az osszes, epp nem iranyitott es nem navigacio alatt allo jarmure
Mindez tobbfele kameranezetu 3D-ben, es persze maga a 3D rendering. Ket scenario. Komolyan mondom, ezt latni kell, ezt ma mar senkinek nem lehet szavakkal erzekeltetni. Na, szoval egy elkepesztoen impressziv jatek ez, es a mai napig nincs parja. Termeszetesen egyike azoknak a jatekoknak, amik folyamatosan a gepemen vannak. Erdekesseg, hogy allitolag a forrasa mar letorlodott. :) Ezt az infot akkor talaltam valahol, amikor a neten neztem utana hogy mi lehet vele manapsag - igazabol remeltem hatha csinalt valaki belole egy multiplayer verziot ;)
Iranyitas: eger, vagy Q/A/O/P/space :)
Vegezetul rakok ide egy linket a CoV-os leirasra is, de azert azt erosen remelem, hogy mindenkinek megvan a CoV osszes szama. Naazert.
IT
Azt azért tudni kell, hogy nekem a DOS-os korszak teljesen jó volt, DesqView, Terminate!, Volkov Commander, hasonló okosságok, utóbbi kettőnek például ma sincs párja, semmilyen platformon...
p.s.: ma azon röhögtem - többek közt - hogy az én (mint hardcore unix abuser) véleményem és Putabout-é (ms) teljesen megegyezik a hup kapcsán. Érdekes dolgok ezek, legalábbis pár embernek el kellene ezen gondolkoznia, már ha birtokukban lenne ez a hasznos trait...