386bsd release 0.1
A minap a virtuallyfun nevű primitív qemu-promóciós blogot olvasgatva leltem rá a 386BSD-ről szóló rövid bejegyzésre, és alkoholtól poshadt agyam azonnal párhuzamot vont eme remek operációs rendszer, és a sarokban megbúvó 386SX laptopom között. A nevezett hardverhez járó PhoenixBIOS sajnos nem tud semmilyen CF kártyát megbízhatóan kezelni (szaknyelven: lefagy a faszba), ezért hiába építettem az akkumulátorába AA elem foglalatokat a könnyű cserélhetőség végett, a “sexy&refurbished” státuszt sajnos eleddig nem tudta elnyerni.
További nehezítés, hogy mindössze 1Mb memóriát tartalmaz, amit a multiuser+multitask UNIX rendszerek nem nagyon kultiválnak. Nem kis meglepetésemre azonban a 386BSD ezen a hardveren is el tud indulni! (voltaképp ebből jöttem rá, hogy “csak” BIOS-szintű inkompatibilitás van itt a CF kártyákkal)
A következő kellemes meglepetés pedig az volt, hogy a 386BSD zokszó nélkül kezeli a 64Mb-os CF kártyát amivel ez alkalomra megkínáltam a gép testét, yeah! A borgőzös jókedv féktelen áradásának azonban (thanx wolverine-nek a meggyborért) az install közben szó nélkül elfogyó memória vetett véget (egyébként ez vélhetően a disk cache miatt történik, mivel kisebb méretű partícióra installálva ez végig szokott menni). Fél napnyi kísérletezés után kiderült, hogy nem kell swapon paranccsal varázsolgatni, elég létrehozni az install lemezen egy /dev/wd0b blokkeszközt (b=swap, ugye), amelyre a kernel a boot során azonnal rátelepszik (user-friendly!), így már az install folyamat is végezni tud, ez a kernel és a bootloader install miatt fontos. Miután ez megvolt, átdobtam a kártyát egy NetBSD/alpha gépbe (134lx) elkerülendő, hogy a cpio extract közben még vagy tíz floppyt is kelljen cserélgetnem.
Alapvetően ennyi: a 386BSD teljesen jól elműködget egy 1Mb-os 386SX gépen, bár az 16450-es UART-ot baromira nem kell erőltetni: ICMP echo-nál bonyolultabb kommunikáció során (úgy mint telnet) erősen hajlamos pár tonna “com0: silo overflow” üzenet kíséretében magába zuhanni. Emiatt végül az OS-t egy nálánál 4 évvel fiatalabb architektúrájú gépbe inzertáltam bele (egy Compaq Pentium MMX notebook), FIFO-val megtámogatott UART rulez. Egy érdekes 586-os side effect:choam # ps u
USER PID %CPU %MEM VSZ RSS TT STAT STARTED TIME COMMAND
Floating exception
Ilyen volt tehát az Intel-es BSD, még mielőtt a NetBSD nevű instabil trágya fork létrejött volna belőle.
[ followup: Re: 386bsd - reply to neozeed ]