A kesztölci köztársaság - 1956
"A kesztölci köztársaság legendája néhány pilisi "tótmagyar" bányász története, akik '56-ban saját kezükbe vették sorsuk irányitását. A Dorog közeli zsákfalu - Kesztölc - lakói értesülve a budapesti forradalomról gyűlést hivtak össze a kocsmába, ahol az alkoholszint növekedésével a helyi notabilitásokból kormányt választottak maguknak, és kikiáltották a kesztölci köztársaságot. Tervezték, hogy kérik felvételüket az ENSZ-be. Hogy védjék magukat, "borért szereztek egy tankot, pár puskát, és máris felállt az újonnan született köztársaság hadserege. A karhatalom csak decemberben támadott a falura, kivégzésekkel és hosszú börtönbüntetésekkel torolva meg a falunyi köztársaságot...
Eddig a legenda. A közép-európai abszurd történetek egyik gyöngyszeméből visszafejtett valóság azonban egészen mást mutat..."
Musthave, ennél többet nem is mondok, de ezt komolyan.
A másik könyv amit mostanában olvastam ennél - a témájából fakadóan - nagyobb lélegzetű, mégpedig Thomas Sakmyster "Admirális fehér lovon" című művéről van szó.
"Horthy Miklós rendkívül változatos életutat járt be: ifjúkorában még Ferenc József portréját festette meg, és James Joyce-tól vett nyelvórákat. Utóbb Európa egyik leghírhedtebb antiszemitájának tartották. Károly két restaurációs kísérletét is megakadályozta, szovjetellenes keresztes hadjáratot szervezett, párbajozni szeretett volna Tomas Masarykkal. Egyszerre kollaborált és szállt szembe Hitlerrel, meghiúsította Adolf Eichmann terveit, majd Joszif Sztálin jóindulatát kérte a maga és nemzete számára."
Habár nem olyan torokszorító, mint mondjuk a "Horthy, a Kormányzó" - ami egyszerűen annyira jó és kihagyhatatlan, hogy feltételezem mindegyikőtök látta vagy olvasta, vagy ha nem akkor igen sürgősen bepótólja, persze van akinek egyáltalán nem való, és (ne legyen sírás) se nem kötelező - ennek ellenére igen részletes és olvasmányos a könyv, úgy gondolom Kormányzó Urunk személyének teljes megértéséhez ez a mű elengedhetetlen.
Előre szólok hogy a szerző (nyilván zsidó - vö. a fenti ajánlással!) a háború idejének előrehaladtával a kelleténél jóval többször hollókosztozik, de ennek ellenére Horthynak soha nem tulajdonít olyat, amit nem követett el. Megemlítendő, hogy több helyen, és folyamatosan értetlenkedik a Kormányzó antiszemitizmusán, viszont én meg ezen az értetlenkedésen értetlenkedek, hiszen már a 25. oldalon szerepel a kulcsmondat: "Még egy dolog tűnt egyszerűnek Horthy számára: az 1918 novembere óta lezajlott eseményekről úgy vélte, hogy azok egy gigantikus zsidó összeesküvés részei voltak. Kétségtelen, hogy a szociáldemokrata és a kommunista párt vezetői között feltűnően sok zsidó volt. Maga Kun Béla s a legfelsőbb vezetők mintegy kétharmada zsidó családból származott".
Ajánlom ezt a wikipédiás anti-defamation söpredéknek, akik szerint ez szemenszedett hazugság. Nos, ők biztosan mindenkinél jobban tudják, mint a monitorba gyógyult szararcok általában. És ha már itt tartunk, a 293. oldalon szintén vicces dolgok derülnek ki: "Ebben az időszakban köztudott volt, hogy Nagy-Britannia elismerte Titót és partizánmozgalmát. Mindez mélyen elkeserítette a magyar politikai elitet, minthogy ezek a változások az "ördögi triumvirátust", Sztálint, Benest és Titót látszottak Magyarország döntőbíróivá tenni. Ez a lehetőség pedig egyre valószínűbbnek tűnt, ráadásul a "feudális" magyar társadalom kitagadott "fekete báránya", Károlyi Mihály, adásidőt kapott a BBC-n, hogy felhívást tegyen közzé Horthy "feudális és fasiszta" rendszerének lerombolására. Károlyi komolyan aláásta a nyugat felé forduló magyarok pozícióját, amikor dicsérő szavakkal utalt arra, milyen pozitív szerepet játszhatna Szovjet-Oroszország a Duna menti Európa felszabadításában. (Ránki: Unternehmen Margarethe. 87-88. és 93-93. o.)"
Illetve 363. oldal: "Az első világháborút követő időszakban Horthy mégis jelentősen hozzájárult az antiszemitizmus magyarországi megerősödéséhez (persze 1918 után főleg nem kellett sokat erőlködnie, mint azt a szerző is írja - G), belekeveredett több, zsidók elleni "megtorló" akcióba. Ez azonban túlzó nacionalizmusából és a gondolkodását átható kommunizmusellenességéből következett. A magyar Tanácsköztársaság megcáfolhatatlan bizonyítékot szolgáltatott számára a zsidók "ferde", kommunista hajlamairól. Horthy érvelését sokan osztották. Az 1917-es forradalmakat követően a nyugati világ politikai elitjei kivétel nélkül foglalkozni kezdtek azzal a veszéllyel, amit a "forradalmár zsidó" képviselt. Ebből a szempontból nem érdektelen, hogy 1919-ben, még Horthy bevonulását megelőzően, Winston Churchill aggodalmának adott hangot a forradalmi mozgalmakba bekapcsolódott zsidók magas aránya miatt, és biztatta a brit zsidóságot, foglaljon állást a "zsidók vezette bolsevizmus ellen"."
E! Komolyan, amikor egy magyar történelemre szakosodott külföldi zsidó történész is leírja azt a történelmi tényt, hogy a galíciai bevándorló zsidók jó része "a nemzetbe sohasem integrálódott" - többek közt - nemzetbomlasztó mocskos kommunista lett, az valahogy annyira jó, hogy nagyon.
"A kesztölci köztársaság legendája néhány pilisi "tótmagyar" bányász története, akik '56-ban saját kezükbe vették sorsuk irányitását. A Dorog közeli zsákfalu - Kesztölc - lakói értesülve a budapesti forradalomról gyűlést hivtak össze a kocsmába, ahol az alkoholszint növekedésével a helyi notabilitásokból kormányt választottak maguknak, és kikiáltották a kesztölci köztársaságot. Tervezték, hogy kérik felvételüket az ENSZ-be. Hogy védjék magukat, "borért szereztek egy tankot, pár puskát, és máris felállt az újonnan született köztársaság hadserege. A karhatalom csak decemberben támadott a falura, kivégzésekkel és hosszú börtönbüntetésekkel torolva meg a falunyi köztársaságot...
Eddig a legenda. A közép-európai abszurd történetek egyik gyöngyszeméből visszafejtett valóság azonban egészen mást mutat..."
Musthave, ennél többet nem is mondok, de ezt komolyan.
A másik könyv amit mostanában olvastam ennél - a témájából fakadóan - nagyobb lélegzetű, mégpedig Thomas Sakmyster "Admirális fehér lovon" című művéről van szó.
"Horthy Miklós rendkívül változatos életutat járt be: ifjúkorában még Ferenc József portréját festette meg, és James Joyce-tól vett nyelvórákat. Utóbb Európa egyik leghírhedtebb antiszemitájának tartották. Károly két restaurációs kísérletét is megakadályozta, szovjetellenes keresztes hadjáratot szervezett, párbajozni szeretett volna Tomas Masarykkal. Egyszerre kollaborált és szállt szembe Hitlerrel, meghiúsította Adolf Eichmann terveit, majd Joszif Sztálin jóindulatát kérte a maga és nemzete számára."
Habár nem olyan torokszorító, mint mondjuk a "Horthy, a Kormányzó" - ami egyszerűen annyira jó és kihagyhatatlan, hogy feltételezem mindegyikőtök látta vagy olvasta, vagy ha nem akkor igen sürgősen bepótólja, persze van akinek egyáltalán nem való, és (ne legyen sírás) se nem kötelező - ennek ellenére igen részletes és olvasmányos a könyv, úgy gondolom Kormányzó Urunk személyének teljes megértéséhez ez a mű elengedhetetlen.
Előre szólok hogy a szerző (nyilván zsidó - vö. a fenti ajánlással!) a háború idejének előrehaladtával a kelleténél jóval többször hollókosztozik, de ennek ellenére Horthynak soha nem tulajdonít olyat, amit nem követett el. Megemlítendő, hogy több helyen, és folyamatosan értetlenkedik a Kormányzó antiszemitizmusán, viszont én meg ezen az értetlenkedésen értetlenkedek, hiszen már a 25. oldalon szerepel a kulcsmondat: "Még egy dolog tűnt egyszerűnek Horthy számára: az 1918 novembere óta lezajlott eseményekről úgy vélte, hogy azok egy gigantikus zsidó összeesküvés részei voltak. Kétségtelen, hogy a szociáldemokrata és a kommunista párt vezetői között feltűnően sok zsidó volt. Maga Kun Béla s a legfelsőbb vezetők mintegy kétharmada zsidó családból származott".
Ajánlom ezt a wikipédiás anti-defamation söpredéknek, akik szerint ez szemenszedett hazugság. Nos, ők biztosan mindenkinél jobban tudják, mint a monitorba gyógyult szararcok általában. És ha már itt tartunk, a 293. oldalon szintén vicces dolgok derülnek ki: "Ebben az időszakban köztudott volt, hogy Nagy-Britannia elismerte Titót és partizánmozgalmát. Mindez mélyen elkeserítette a magyar politikai elitet, minthogy ezek a változások az "ördögi triumvirátust", Sztálint, Benest és Titót látszottak Magyarország döntőbíróivá tenni. Ez a lehetőség pedig egyre valószínűbbnek tűnt, ráadásul a "feudális" magyar társadalom kitagadott "fekete báránya", Károlyi Mihály, adásidőt kapott a BBC-n, hogy felhívást tegyen közzé Horthy "feudális és fasiszta" rendszerének lerombolására. Károlyi komolyan aláásta a nyugat felé forduló magyarok pozícióját, amikor dicsérő szavakkal utalt arra, milyen pozitív szerepet játszhatna Szovjet-Oroszország a Duna menti Európa felszabadításában. (Ránki: Unternehmen Margarethe. 87-88. és 93-93. o.)"
Illetve 363. oldal: "Az első világháborút követő időszakban Horthy mégis jelentősen hozzájárult az antiszemitizmus magyarországi megerősödéséhez (persze 1918 után főleg nem kellett sokat erőlködnie, mint azt a szerző is írja - G), belekeveredett több, zsidók elleni "megtorló" akcióba. Ez azonban túlzó nacionalizmusából és a gondolkodását átható kommunizmusellenességéből következett. A magyar Tanácsköztársaság megcáfolhatatlan bizonyítékot szolgáltatott számára a zsidók "ferde", kommunista hajlamairól. Horthy érvelését sokan osztották. Az 1917-es forradalmakat követően a nyugati világ politikai elitjei kivétel nélkül foglalkozni kezdtek azzal a veszéllyel, amit a "forradalmár zsidó" képviselt. Ebből a szempontból nem érdektelen, hogy 1919-ben, még Horthy bevonulását megelőzően, Winston Churchill aggodalmának adott hangot a forradalmi mozgalmakba bekapcsolódott zsidók magas aránya miatt, és biztatta a brit zsidóságot, foglaljon állást a "zsidók vezette bolsevizmus ellen"."
E! Komolyan, amikor egy magyar történelemre szakosodott külföldi zsidó történész is leírja azt a történelmi tényt, hogy a galíciai bevándorló zsidók jó része "a nemzetbe sohasem integrálódott" - többek közt - nemzetbomlasztó mocskos kommunista lett, az valahogy annyira jó, hogy nagyon.