Olvastam a világhálón hogy a QUIC lesz az új világháló.
Jaj de jó. Krema úgyis tudja, legyen enabled... --quic-host-whitelist="www.google.com" --origin-to-force-quic-on=www.google.com:443
ERR_QUIC_PROTOCOL_ERROR. tcpdump szerint: "no common version found", azaz az internet szerint "You must have an old checkout of the Chromium source. Your client is attempting to talk QUIC_VERSION_13 (see the VER: Q013 tag in the CHLO) which has been deprecated for a while." Itt Q025.
A "forced upgrades" mozgalom jegyében történő mindenféle hasonlóságok felfedezése az SSLTLS-sel csak a véletlen műve. Majd a HTTP/1488-nál szóljatok, az ilyen proprietary lószarokat addig is dugja fel magának aki akarja.
Cheapo Android wifetracker
OPEN TRASHCAN
SEARCH TRASHCAN
TAKE ANCIENT ANDROID 2.1+ PHONE
ROOT PHONE
MURDER CHARGEMON
INSTALL com.bioTracker-15.apk FROM ARCHIVE.ORG
EDIT HOSTS FILE TO OVERRIDE BUILT-IN DOMAIN
START NETCAT
VIEW GPRMC PACKETS JOYOUSLY
Netboot moar
[ previous ]
Azon alkalmakkor amikor Apenwarr mester - akinek Arcnet txtjét az illő mennyiségnél jóval többször forgattam a '90-es években - IPv6 írása a kezeim közé kerül, hirtelen felindulásból neki szoktam lendülni jól megforradalmasítani valami kezem ügyébe akadó hálózati bizbaszt. Ez legutóbb a WiFi volt, ténykedéseimet pedig nem honorálta különösebb siker, mert ugye mindennek az alapja az a fránya bridging, avagy jelen esetben annak hiánya (btw Broadcom was right again).
Ezúttal pedig a fostenger iSCSI-t öltem le (alakítottam át superior AoE-re) a Windows 2008 netboot farmomból. Egyébként csak annyi kellett hogy a NIC driver(ek) registry bejegyzését a szokott módon Start=0-ra módosítsam, mint azt a Win2k3-nál már leírtam. Plusz az ismert testsigning mode=on.
PING
64 bytes from 11.0.0.1: icmp_seq=0 ttl=253 time=1626.709 ms
64 bytes from 11.0.0.1: icmp_seq=1 ttl=253 time=1630.763 ms
64 bytes from 11.0.0.1: icmp_seq=2 ttl=253 time=1901.068 ms
64 bytes from 11.0.0.1: icmp_seq=3 ttl=253 time=1616.476 ms
64 bytes from 11.0.0.1: icmp_seq=4 ttl=253 time=2677.190 ms
64 bytes from 11.0.0.1: icmp_seq=5 ttl=253 time=2467.695 ms
64 bytes from 11.0.0.1: icmp_seq=6 ttl=253 time=2119.844 ms
64 bytes from 11.0.0.1: icmp_seq=7 ttl=253 time=2083.539 ms
64 bytes from 11.0.0.1: icmp_seq=8 ttl=253 time=1807.475 ms
64 bytes from 11.0.0.1: icmp_seq=9 ttl=253 time=1607.474 ms
64 bytes from 11.0.0.1: icmp_seq=10 ttl=253 time=1794.287 ms
IP over AX.25 coming soon.
ZFS tippek és trükkök rovatunkban ma ezt a hiperhivatkozást érdemes feldolgozni.
A rettegve tisztelt YourBank egyébként eltakarodott végre a webes pénzügyi tranzakciók viharos tengereiről. Hogy klikkelni se kelljen: "2018 év elejétől kezdődően Banktechnikai Üzletágunkon a webshopba integrálható online bankkártyás - fizetési plugin készítés, kalibrálás és élesítés - szolgáltatást: megszüntettük. Cégünk erről a piaci szegmensről kivonult."
Tudjátok, ez volt az a cég amelyik - más röhejes faszságok elkövetése között - publikus dirlistingben hagyta a felhasználói tranzakcióit, aztán zokniárus cigányok őszinte csodálatát kiváltó tirádákat szőtt netszerte arról hogy mindenki hibás csak ők nem. Illetve "ő", mert a fontoskodó máz alatt egy egyszemélyes kftről van szó.
Szaftos részleteket tud valaki?
Játékismertető: Return of the Obra Dinn
[ previous ]
A '90-es évek elején még a jelenleginél valamivel kisebb méretű gépparkkal voltam megáldva, amely egy 12MHz-es 286+Hercules PC-nél kezdődött, valamint ott is ért véget, mert anyámék szerint a családi kassza "nem bírja el" a régi Commodore 16-ot is a pécé mellett. Hát persze. Így veszett el a 64K-s, 1541/I drive-val és MPS-801-es printerrel szerelt gépem. Mindenesetre a Hercules 720*348@1bpp kijelzője szép éles képet adott és - köszönhetően a lassú foszfornak - még a szemnek is kellemes látvány volt a többi monitor 60Hz-es villogásával szemben, viszont a színes képek megjelenítése terén nyilvánvaló hiányosságai voltak. Nem volt azonban minden veszve, mert a remek Image Alchemy utility floppyn történő beszerzését követően lehetővé vált a képek ditherelése. Ezúton is köszönjük meg Floyd és Steinberg bácsikáknak a lehetőséget.
Ezek után nem csoda, hogy a Return of the Obra Dinn kezdő képei láttán nyáladzva csattantam szegény monitorom sokat látott felületére.
Monokróm kalandok egy rejtélyesen kihalt kalózhajón a 19. században... Igazán galád cselekedetnek tartom amikor valaki ennyire aljasul kiszolgálja az igényeimet, úgyhogy jobb ha összeszedi magát Pope úr, mert ilyen gonosz korrupcióval nálam bármit elérhet. Csakis hasonló dorgáló hangnemben tudok írni a játék zenéjéről és hangjairól. Az Obra Dinn felfedezése közben ugyanis a remek soundtracket meg-megszakító ambiens effektek hűen tükrözik a játékos helyét (Thief, valaki?): a víz szintje alatt recseg-ropog a hajótest, stb.
A játékmenet a "Papers, Please", vagy még régebbről a Carmen Sandiego sorozat nyomdokain haladva úgynevezett "agytevékenységet" igényel a kedves játékos SJW és AAA kategóriás fősodratú hitványságokon simára koptatott szürkeállományától. Azért nem kell csüggedni, a feladat nem lehetetlen: nekem a hatvanból egy kivételével minden azonosítás sikerült. Az utolsót hirtelen felindulásból megnéztem, mert már ötször körbejártam a Zungi Sathi névre hallgató egyén pusztulását, annak eredetét kutatva... mint kiderült teljesen feleslegesen, mert szokás szerint egyszerűen csak azt nem ellenőriztem egyszer se, amit biztosnak véltem.
A hardverigényhez sajnos nem tudom azt írni hogy egy jobb 486-on elfut Herculesen az XFree86 3.3.6 Xmono szerverével, végtére is a Unity nevű emberiségellenes nyomorral készült... DirectX 10-es kártyával Core 2-n viszont bizonyosan elfut, 1.2GB RAM-ot pofátlanul bezabálva. Ezt a mérhetetlen hedonizmust azonban az eredmények tükrében - meg a fejlesztés egyszemélyes mivoltára tekintettel - megbocsájtjuk.
[ torrent :: GOG :: Steam ]
Játékismertető: What remains of Edith Finch :: Firewatch
[ previous ]
Régen jelentkezett már ez a rovat is. A késésről persze nyilvánvalóan nem az agyonjátszható játékok megállíthatatlan dömpingje tehet. A sétaszimulátorok, pláne a művészkedős sétaszimulátorok eleve nem tartoznának ugyan eme kategóriába, ez a két cím azonban bőven megérdemli hogy "megemlékezzek" róluk.
A Firewatch nagyon távolról a Miasmata című kortalan műremekre emlékeztet, csak éppen tök más, és újrajátszhatóság tekintetében sem hozza a már említett botladozás-emulátor szintjét. Az alaphelyzet és a hangulat ugyanakkor nálam telitalálat volt.
Az Edith Finch ehhez képest a hagyományosabb "walking" vonalat követi: not a game. Nem is érdemelne szót, ha teljesen szar lenne. De nem az, és ez elég gyorsan ki is derül amint a kedves játékos szép sorban találkozik a történet gerincét alkotó "minijátékokkal", amik egytől egyig minimum figyelemreméltóan jól kidolgozottak és egyediek, némelyik pedig egyenesen... Khm, szóval ha már mindenáron vegyíteni akarják a (((népek))) a játékokat és a művészetet, akkor valahogy így kell csinálni.
 |
  |
 |
 |
 |
 |